Forcadell i Lluis and Others v. Spain
no. 75147/17
2018. május 28.

A vitatott legitimitású katalán „függetlenségi népszavazást” követő napokban a spanyol alkotmánybíróság ideiglenes intézkedéssel tiltotta meg a katalán parlament összehívását, ami ellen a parlament 76 tagja, közük a katalónia függetlenségét a tiltás ellenére kinyilvánító Carles Puigdemont élt panasszal. A Bíróság megítélése szerint az alkotmánybíróság döntése az alkotmányos rend fenntartását szolgálta, megfelelve az Egyezménynek.

Az ügy előzményei

Az ügy kérelmezője 76 Barcelonában élő spanyol állampolgár, akik a kérelem idején a katalán parlament képviselői voltak. Az egyik kérelmező maga Carles Puigdemont, a Katalónia függetlenségét kikiáltó volt katalón elnök.

Katalóniában 2017. október 1-jén a spanyol állam által illegitimnek minősített népszavazást tartottak Katalónia Spanyolországtól való elszakadása ügyében. Október 4-én a két érintett, a összesen a katalán parlamenti helyek 56%-os többségét bíró párt a katalán parlament teljes ülésének összehívását indítványozta a parlament elnökségénél. A referendumról szóló „függetlenségi törvény” szerint a katalán elnök e plenáris ülés keretében számol be a népszavazás eredményéről, állapítja meg a szavazás eredményét és a következményeket. Annak ellenére, hogy a „függetlenségi törvény” a spanyol alkotmánybíróság felfüggesztő határozata értelmében nem lehetett volna alkalmazni, a parlament elnöksége az indítványnak helyt adva október 9-én 10 órára hívta össze a plenáris ülést.

A fennmaradó, összesen 43%-os arányt képviselő pártok tiltakoztak az ülés összehívása ellen, arra hivatkozva, hogy annak megtartása sértené a katalán parlamentre vonatkozó törvényt. Közülük 16 képviselő kérelmezte, hogy a spanyol alkotmánybíróság ideiglenes intézkedéssel az ülést függessze föl. Az alkotmánybíróság a kérelemnek helyt adott, és az ügy érdemében való döntésig az ülés ideiglenes felfüggesztését rendelte el.

Az alkotmánybíróság ideiglenes intézkedése ellen fordultak a parlamenti többséghez tartozó kérelmezők a Bírósághoz. Kérelmükben egyrészt az Egyezmény véleménynyilvánítás szabadságát garantáló 10., a gyülekezés és egyesülés szabadságát védő 11., és a szabad választásokhoz való jogot deklaráló 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikkeinek megsértésére hivatkoztak arra tekintettel, hogy az alkotmánybíróság döntése megakadályozta őket az október 1-jén kifejezett választói akarat érvényre juttatásában. A kérelem szerint a 6. cikk szerinti tisztességes tárgyaláshoz való joguk is sérült, mert ezeket az érveiket egyetlen hazai jogorvoslati fórum előtt sem adhatták elő.

Időközben egy nappal a tervezett dátumot követően, október 10-én Carles Puigdemont katalán elnök mégis megjelent a parlament plenáris ülése előtt, és deklarálta Katalónia függetlenségét. Beszédében egyúttal indítványozta, hogy a függetlenség következményei a parlament átmenetileg függessze föl.

2018. április 26-án az alkotmánybíróság az ügy érdemében is helyt adott a kisebbségben maradt képviselők indítványának, és kimondta, hogy a parlamenti ülés összehívása figyelmen kívül hagyta a „függetlenségi törvény” hatályának felfüggesztéséről szóló határozatot, olyan helyzetet teremtve, amely megakadályozta az indítványozó (az ülést ellenző) parlamenti képviselőket parlamenti jogaik megfelelő gyakorlásában. Az alkotmánybíróság arra is felhívta a figyelmet, hogy a katalán parlament nem csak a parlamenti többséget, hanem a teljes népességet kell, hogy képviselje.

A Bíróság döntése

Arra tekintettel, hogy a kifogásolt döntés a katalán parlament ülését függesztette föl, a Bíróságnak először abban kellett állást foglalnia, hogy az állított egyezménysértés a kérelmezők, mint magánfelek, vagy a katalán parlament vonatkozásában értékelhető. A katalán parlamentet ugyanis a Bíróság, a spanyol államtól való viszonylagos függetlenségére tekintet nélkül állami szervnek tekinti, így a Assanidze v. Georgia [GC]-ügyre is figyelemmel a katalán parlament a Bíróság előtt nem érvényesíthet igényt a spanyol állammal szemben. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy bár valamennyi kérelmező parlamenti képviselő, mindannyian saját nevükben fordultak a Bírósághoz. Egyesek a Junts pel Sí, mások a Candidatura d’Unitat Popular Crida Constituent-frakció tagjaiként, mások csupán képviselőként hivatkoztak egyéni jogaik megsértésére. Erre is tekintettel a Bíróság elfogadta, hogy a kérelmezők a 34. cikk szerint „személyek csoportjának” tekinthetők, akik azt állítják, hogy az Egyezményben (ill. valmely jegyzőkönyvben) biztosított jog megsértésének áldozatai. Eképpen az elfogadott felperesi legitimációra tekintettel kérelmet a Bíróság tovább vizsgálta.

A 10. és 11. cikk kapcsán a Bíróság a Navalnij [GC]-ügyre utalva kiemelte, hogy a két cikk szoros kapcsolatban van egymással, hiszen a 11. cikk által védett gyülekezési, ill. egyesülési jog egyik funkciója éppen az, hogy elősegítse a 10. cikk szerinti véleménynyilvánítás szabadságának hatékony érvényesülését. Jelen esetben a Bíróság, az Ezelin–ügyhöz hasonlóan úgy ítélte meg, hogy az egyesülési szabadság mint az ügyre vonatkozó lex specialishoz képest a véleménynyilvánítás szabadsága általános szabályként (lex generalis) érvényesülő mögöttes szabály. Erre figyelemmel a kérelmet a Bíróság a 11. cikk vonatkozásában vizsgálta.

A 11. cikk korlátozása akkor egyezménykonform, ha (i) van jogszabályi alapja, (ii) legitim célt szolgál és (iii) szükséges egy demokratikus társadalomban (ideértve az arányosság követelményét is).

(i) A Bíróság a kérelem tárgyát képező alkotmánybírósági döntésről megállapította, hogy a spanyol jogban meglévő jogalapra épült: az alkotmánybíróságról szóló „sarkalatos” törvény felhatalmazást ad arra, hogy a plénum az érdemi döntést megelőzően ideiglenes intézkedést hozzon. Ennek funkciója a jogvédelem hatékonyságának biztosítása. E döntés a spanyol jog szerint a közléstől számított 5 napon belül megtámadható. Az előreláthatóság követelményével kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy az ülés összehívására a szintén ideiglenes intézkedéssel felfüggesztett „függetlenségi törvény” alapján került sor, annak ellenére, hogy a törvény felfüggesztéséről szóló döntést valamennyi katalán képviselővel személyesen közölték.

(ii) A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ülést felfüggesztő ideiglenes intézkedés a 11. cikkben felsorolt több legitim célt, így a közbiztonság fenntartását, zavargás megelőzését, illetve mások jogainak és szabadságainak védelmét is szolgálta.

(iii) A Bíróság kiemelte, hogy gyakorlata szerint még a fentieknek teljesülése esetén is szigorúan meg kell vizsgálni, hogy a korlátozás valóban a legszigorúbb értelemben szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban. E körben a tagállamok csak nagyon szűk értelmezési mozgástérrel (margin of appreciation) rendelkeznek, az utolsó szót pedig a Bíróság jogosult kimondani. A Bíróság e körben megállapította, hogy a katalán parlament elnöksége a plenáris ülés összehívásával egyértelműen ellenszegült az alkotmánybíróság határozatának. Az ülés megtartásának ideiglenes megtiltásával tehát az alkotmánybíróság a saját, kötelező erejű határozatának betartását kényszerítette ki. A Bíróság e körben utalt a Velencei Bizottság Spanyol alkotmánybírósági reformot vizsgáló 2015-ös jelentésére is, amely az alkotmánybírósági határozatok tiszteletben tartásának fontosságát az alkotmány tiszteletben tartásával azonos fontosságúnak minőstette.

A Bíróság figyelembe vette a spanyol alkotmánybíróság indokolását is, ami a „függetlenségi törvény” elfogadása körüli szabálytalanságokra utalt. A Herri Batasuna and Batasuna-ügyre mutatva kiemelte, hogy

a jogszabályok megváltoztatása érdekében csak miden elemében demokratikus módon folytatható politikai kampány, és csak akkor, ha az elérni kívánt változtatás maga is összeegyeztethető a demokratikus alapelvekkel.

A Bíróság az ügyben kiemelt fontosságot tulajdonított annak, hogy megjegyezze, fontos annak megakadályozása, hogy a parlamenti többség által lefolytatott, a szabályoktól eltérő eljárás a kisebbség hivatali jogainak sérelméhez vezessen. Minderre figyelemmel a Bíróság igazolhatónak találta, hogy a korlátozás egy fontos társadalmi igényt (pressing social need) szolgált, ekként összességében szükségesnek minősíthető egy demokratikus társadalomban. Erre tekintettel, megemlítve azt is, hogy a plenáris ülést a tervezetthez képest egy nappal később megtartották, ahol az elnök kinyilvánította Katalónia függetlenségét, de ennek hatályát maga a parlament azonnal fel is függesztette, a kérelmet a héttagú tanács egyhangúlag nyilvánvalóan alaptalannak minősítette.

A szabad választásokhoz való jogot garantáló 1. Kiegészítő Jegyzőkönyv 3. cikkének vizsgálata kapcsán a Bíróság kiemelte, hogy csak a a referendum élvezi az Egyezmény védelmét, amely biztosítja a polgároknak, hogy a törvényhozó megválasztása körében demokratikusan véleményt nyilváníthassanak. A „függetlenségi népszavazás” nem tartozott e körbe, mert a parlament plenáris ülését olyan törvény alapján hívták össze, amelynek hatályát (alkalmazhatóságát) az alkotmánybíróság felfüggesztette. Az ülés összehívására tehát az alkotmánybíróságnak az alkotmányos rend fenntartását szolgáló határozatával nyilvánvalóan ellentétesen került sor. Erre tekintettel a kérelmet a Bíróság befogadásra alkalmatlannak nyilvánította.

A tisztességes tárgyalás hiányára alapított 6. cikk szerinti kérelmet a Bíróság nyilvánvalóan megalapozatlannak minősítette arra tekintettel, hogy a kérelmezők csupán állították, de semmivel nem támasztották alá a jogorvoslati lehetőség hiányát.

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és mi hetente megküldjük Önnek a legfrissebb strasbourgi ügyek összefoglalóját!

Címlapkép: A spanyol egység melletti tüntetés egy pillanatképe. Forrás: https://cnn.it/2MmA575